Szolnok a XVI. században 3 D-ben,
| Káprázatos 3D-s számítógépes látványtervek láttak napvilágot nemrégiben: a XVI. századi Szolnok, és azon belül a legendás palánkvár hihetetlenül részletes, tudományos alapossággal megtervezett képei.
Megelevenedik szemünk előtt eleink sok viszontagságnak kitett városa, plasztikussá, átélhetővé válik mindaz, amiről eddig csupán a krónikák lapjait olvasva alkothattunk valamiféle képet.
A számítógépes 3D-s látványtervek a pécsi Szakonyi Balázs munkáját dicsérik, aki azonban javarészt a szolnoki dr. Kertész Róbert régész adataiból, az ő közreműködésével dolgozott. A most elkészült videoanyag, és az ebből „levett” fotók fantasztikus részletességgel mutatják be, milyen is lehetett valójában a sok száz évvel ezelőtti Szolnok.
– Fontos tisztázni, hogy maga az 1552. évi oszmán foglalás előtti mezőváros valójában nagyon kis település volt a XVI. század közepén. Mintegy hatvan család élt itt. Ezt onnan tudjuk, mert 1546-ban a törökök sietősen össszeírták a Tisza menti városok lakosságát, hogy minél hamarabb adóbevételekhez jussanak. Ferdinánd hadvezérei azonban úgy döntöttek, hogy a fenyegető török veszedelem ellen itt kell várat építeni – mondta a régész.
– A török uralom milyen mértékben alakította át a város képét?
– Mindenekelőtt az ostrom során megsérült várfalszakaszokat építették újra. Egyébiránt nem sok mindent módosítottak: de például a szögletes bástyákat fokozatosan kör alakúra változtatták. Sűrű forgalom zajlott a városban, nem kis mértékben az 1562-ben épített tiszai cölöphídnak (amely hazánk legkorábbi, állandó átkelője volt) és a vár déli előterében létesített folyami kikötőnek köszönhetően. Tudjuk, hogy új épületeket, imahelyeket is létrehoztak. Szolnok súlyát jól mutatja, hogy a magyarországi hódoltság második legnagyobb dzsámiját (a legnagyobb a pécsi Gázi Kászim pasa-dzsámi) építették fel a szandzsákközpont legvédettebb helyén, a várban.
A XVI. századi Szolnok elevenedik meg a tudományos alapossággal megtervezett 3D-s számítógépes látványterveken. Ez a felvétel az egykori várat és annak közvetlen környezetét ábrázolja. Beküldött fotó
Az 1550-es években emelt épület négyszögletesre faragott kőből készült és mívesen kivitelezett ólomborítású kupola fedte. Megsokszorozódott, 2000– 2500 főre nőtt a város lakossága. Ennek egy jelentős része volt katona, a többiek kereskedők, iparosok, kiszolgálók. A lakosság nagy részét egyébként szerbek, bosnyákok alkották. Sokan nem tudják, hogy a megszálló törökök között milyen óriási arányban voltak a délszláv elemek, hercegovácok, bolgárok, de előfordultak albánok, görögök és perzsák, sőt muszlim hitre tért keresztények is. A helyőrség alig két százaléka volt „igazi” török.
– Magyarok maradtak egyáltalán Szolnokon?
– Tíz százaléknyi, a XVI. század második felében egyre apadó magyar lakosság maradt itt a török időkben. A XVII. század hatvanas éveinek közepén Evlia Cselebi már csak bosnyákokat talált Szolnokon. Magyarokról nem tudott. A várost bizony elözönlötte a Balkán…
– Hogyan készültek a 3D-s számítógépes képek?
– Rengeteg információ, képi forrás, leírás alapos tanulmányozásával és persze analógiák felhasználásával. Első ütemben a belváros területén az emberi megtelepedés előtti őskörnyezeti viszonyokat rekonstruáltuk, több száz talajmechanikai fúrás adatainak kiértékelésével. Ezt követően térképet készítettünk a kora újkori várról és városról, amelyet a jelenlegi utcahálózatra vetítettünk.
Erre kerültek fel a markáns emberi beavatkozások nyomai (pl. várárok és a várost övező vizesárok) és az egyes épületek. Mivel a belváros teljesen beépített, sajnos kevés régészeti ásatás elvégzésére nyílt eddig lehetőség. Emiatt a várfalak nyomvonalának megállapításánál egy Szolnokon korábban még nem alkalmazott módszerrel kísérleteztünk: a hadmérnöki felmérések georeferálásával (ahhoz, hogy ezt megtegyük, előtte be kellett szereznünk Bécsből az eredeti térképek digitális másolatait). Az eredmények kontrollálásánál megkülönböztetett jelentőséggel bírt, hogy – hosszú évek előkészítő munkájának eredményeként – 2010 nyarán a Bástya utcában végre sikerült régészeti feltárást végeznünk, és azonosítanunk a várfal külső cölöpárkát, valamint a várárok egy szakaszát. Ám nem dobtuk sutba a korabeli metszeteket sem, de mivel ezek sokszor a fantázia szüleményei, jól végig kellett gondolni, mit veszünk át belőlük. Így jutottunk el az „ősforrásokig”.
Az egyik látképnek köszönhetően, további források bevonásával, lokalizálhattuk a város vesztőhelyét, amely a jelenlegi Kossuth tér nyugati részének térségében volt. A 3D-s képek elkészítésére csak a legvégén került sor. Ezek azonnal megragadhatóvá teszik a török kori Szolnokot, azzal együtt, hogy később ezeket az ábrázolásokat még pontosítani tudjuk. Szolnok kutatását 2003 nyarán kezdtük a tiszai cölöphíd feltárásával és tíz év elteltével jutottunk el a török kori Szolnok virtuális rekonstrukciójának elkészítéséig. Az eredmények tehát nem varázsütésre jöttek, hanem azokat ki kellett érlelni.
Így nézhetett ki 1600-ban a Zagyva-torkolat, illetve így néz ki napjainkban.
Kövessen minket a Facebookon
